Somogyi kincsestár néprajzi látványraktár állandó kiállítás
hu
Rippl-Rónai Múzeum
Néprajzi Látványraktár
Néprajzi Látványraktár
A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya Ifj. Kapoli Antal juhásztól vétetett.
A tárgy kartonján "pásztorfokos" megnevezés áll, helytelenül. Feltehetőleg reprezentációs célt szolgáló juhászkampó. Kapoli Antal juhásztól vétetett.
A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya A kegyes tanítórend kormányzósága ajándékozta. Mernye.
Pamutból szőtt vászon, benne piros pamuthím, a két vágott vége cakkosra kiképezve, visszahajtva géppel levarrva
Makranczi Istvánné buzsáki asszony által készített párnahuzat, vézás hímzéssel. Makranczi Istvánné 1937-ben született Marcaliban, 2021-ben 3 db vézás párnahuzatot ajándékozott a múzeumnak. Ezekről azt meséli, hogy Kaposváron és Budapesten is voltak kiállításon. Kaposváron 2004 áprilisában a Somogy Megyei Népművészeti kiállításon szerepeltek munkái. Budapesten a Néprajzi Múzeumban rendezett 2010. október 29-én nyílt „Élő Népművészet” XV. Országos Népművészeti Kiállításon Bronz Oklevelet kapott munkáiért. Ezen a párnán M betűs minta van kivarrva, ez egy „megszokott M-es forma”, jellegzetes buzsáki minta. Ezt a párnahuzatot fordítva, W alakban tették ki annak idején a kiállításba, úgyhogy erre különösen felhívja a figyelmünket, ha kiállítjuk, így tegyük. A párnahuzatokat nagyon régen, 30-40 éve készítette. Mindegyik párna saját tervezésű, de mintasablonokat használt a tervezéshez, mivel „minden „virágnak, hajónak, katykaringónak” egyforma nagyságúnak kellett lennie”. Nem varrt eladásra, mindig saját magának készítette a tárgyakat, minden tárgyat használatra, kedvtelésből készített. A hímzés alapjait, a pontosságot, méreteket, arányokat az iskolában tanulta, és ehhez a hobbihoz is ezekre az ismeretekre van szükség. Műszaki rajzokat mutat. 1952-53-as tanévben rajzolta. „Ezeknek pontosnak kell lenni, ez az alap a hímzésmintáknál is. Ott is pontosan kell dolgozni.” Később úgy gondolta, „ha már kézimunka van, miért ne legyen tányér is”, és egyéb díszített lakásdísz, lámpabúra, bútor, óra. Ezeket is ő festette, használja a mai napig. Tele van a lakás mindenféle piros-fekete mintával készült tárggyal. Azt mondja, régen ezekre a tárgyakra nagyobb igény volt, sokan készítettek lakásukba ilyesmit.Ezekről az RRM_NA_2955-ös adattári tétel alatt közlünk fotókat a gyűjtés részletes feljegyzésével együtt.
Makranczi Istvánné buzsáki asszony által készített párnahuzat, vézás hímzéssel. Makranczi Istvánné 1937-ben született Marcaliban, 2021-ben 3 db vézás párnahuzatot ajándékozott a múzeumnak. Ezekről azt meséli, hogy Kaposváron és Budapesten is voltak kiállításon. Kaposváron 2004 áprilisában a Somogy Megyei Népművészeti kiállításon szerepeltek munkái. Budapesten a Néprajzi Múzeumban rendezett 2010. október 29-én nyílt „Élő Népművészet” XV. Országos Népművészeti Kiállításon Bronz Oklevelet kapott munkáiért. Ezen a párnán M betűs minta van kivarrva, ez egy „megszokott M-es forma”, jellegzetes buzsáki minta. Ezt a párnahuzatot fordítva, W alakban tették ki annak idején a kiállításba, úgyhogy erre különösen felhívja a figyelmünket, ha kiállítjuk, így tegyük. A párnahuzatokat nagyon régen, 30-40 éve készítette. Mindegyik párna saját tervezésű, de mintasablonokat használt a tervezéshez, mivel „minden „virágnak, hajónak, katykaringónak” egyforma nagyságúnak kellett lennie”. Nem varrt eladásra, mindig saját magának készítette a tárgyakat, minden tárgyat használatra, kedvtelésből készített. A hímzés alapjait, a pontosságot, méreteket, arányokat az iskolában tanulta, és ehhez a hobbihoz is ezekre az ismeretekre van szükség. Műszaki rajzokat mutat. 1952-53-as tanévben rajzolta. „Ezeknek pontosnak kell lenni, ez az alap a hímzésmintáknál is. Ott is pontosan kell dolgozni.” Később úgy gondolta, „ha már kézimunka van, miért ne legyen tányér is”, és egyéb díszített lakásdísz, lámpabúra, bútor, óra. Ezeket is ő festette, használja a mai napig. Tele van a lakás mindenféle piros-fekete mintával készült tárggyal. Azt mondja, régen ezekre a tárgyakra nagyobb igény volt, sokan készítettek lakásukba ilyesmit.Ezekről az RRM_NA_2955-ös adattári tétel alatt közlünk fotókat a gyűjtés részletes feljegyzésével együtt.
Makranczi Istvánné buzsáki asszony által készített párnahuzat, vézás hímzéssel. Makranczi Istvánné 1937-ben született Marcaliban, 2021-ben 3 db vézás párnahuzatot ajándékozott a múzeumnak. Ezekről azt meséli, hogy Kaposváron és Budapesten is voltak kiállításon. Kaposváron 2004 áprilisában a Somogy Megyei Népművészeti kiállításon szerepeltek munkái. Budapesten a Néprajzi Múzeumban rendezett 2010. október 29-én nyílt „Élő Népművészet” XV. Országos Népművészeti Kiállításon Bronz Oklevelet kapott munkáiért. Ezen a párnán M betűs minta van kivarrva, ez egy „megszokott M-es forma”, jellegzetes buzsáki minta. Ezt a párnahuzatot fordítva, W alakban tették ki annak idején a kiállításba, úgyhogy erre különösen felhívja a figyelmünket, ha kiállítjuk, így tegyük. A párnahuzatokat nagyon régen, 30-40 éve készítette. Az egyik párnahuzaton „zsinórvarrás”, más néven „zsinórlánc” látható. Elmondása szerint ezt a fajta díszítést vézás kivarrásban már régóta nem használják, tehát ez egy nagyon régi darab. Mindegyik párna saját tervezésű, de mintasablonokat használt a tervezéshez, mivel „minden „virágnak, hajónak, katykaringónak” egyforma nagyságúnak kellett lennie”. Nem varrt eladásra, mindig saját magának készítette a tárgyakat, minden tárgyat használatra, kedvtelésből készített. A hímzés alapjait, a pontosságot, méreteket, arányokat az iskolában tanulta, és ehhez a hobbihoz is ezekre az ismeretekre van szükség. Műszaki rajzokat mutat. 1952-53-as tanévben rajzolta. „Ezeknek pontosnak kell lenni, ez az alap a hímzésmintáknál is. Ott is pontosan kell dolgozni.” Később úgy gondolta, „ha már kézimunka van, miért ne legyen tányér is”, és egyéb díszített lakásdísz, lámpabúra, bútor, óra. Ezeket is ő festette, használja a mai napig. Tele van a lakás mindenféle piros-fekete mintával készült tárggyal. Azt mondja, régen ezekre a tárgyakra nagyobb igény volt, sokan készítettek lakásukba ilyesmit.Ezekről az RRM_NA_2955-ös adattári tétel alatt közlünk fotókat a gyűjtés részletes feljegyzésével együtt.
160 cm hosszú, 116 cm széles, 2 szélből kézzel szőtt abrosz, középen (gyári?) szőtt szalaggal összevarrva. Fehér alapú vászon, 4 és 5 kb. 4 mm széles piros csíkokból álló díszítéses mintasávokkal. Balogh Éva, a múzeum titkárságán dolgozó munkatársunk adománya. Dédnagyanyjáé, Király Józsefné Héjas Kataliné (Beleg,1902-1992) volt, aki Kutason közepes gazdasággal bíró parasztcsaládban élt és az adományozó elmondása szerint lehetséges, hogy saját maga készítette.
154 cm hosszú, 122 cm széles, 2 szélből kézzel szőtt abrosz, középen (gyári?) szőtt szalaggal összevarrva. Fehér alapú vászon, 3 soros piros mintacsíkokból álló sávokkal. Balogh Éva, a múzeum titkárságán dolgozó munkatársunk adománya. Dédnagyanyjáé, Király Józsefné Héjas Kataliné (Beleg,1902-1992) volt, aki Kutason közepes gazdasággal bíró parasztcsaládban élt és az adományozó elmondása szerint lehetséges, hogy saját maga készítette.
136 cm hosszú, 108 cm széles, 2 szélből kézzel szőtt abrosz, középen összevarrva. Fehér alapú vászon, csíkos sávos díszítéssel, amely 5 db 4mm-es csíksávból áll, mely közöl a kéz szélső piros, a három belső sötétkék. Két rövidebbik oldala géppel szegett. Balogh Éva, a múzeum titkárságán dolgozó munkatársunk adománya. Dédnagyanyjáé, Király Józsefné Héjas Kataliné (Beleg,1902-1992) volt, aki Kutason közepes gazdasággal bíró parasztcsaládban élt és az adományozó elmondása szerint lehetséges, hogy saját maga készítette.
140 cm hosszú, 112 cm széles, 2 szélből kézzel szőtt abrosz, középen kézzel összevarrva. Fehér alapú vászon, melyben a mintasávokat 4 db 4mm-es piros csík közé foglalt egyszerű piros bogyós/pettyes minta adja. Balogh Éva, a múzeum titkárságán dolgozó munkatársunk adománya. Dédnagyanyjáé, Király Józsefné Héjas Kataliné (Beleg,1902-1992) volt, aki Kutason közepes gazdasággal bíró parasztcsaládban élt és az adományozó elmondása szerint lehetséges, hogy saját maga készítette.
A szentségtartóra emlékeztető formájú asztali tükör Tihanyi Péter taszári plébános ajándékaként került a gyűjteményünkbe, 1932-ben. Pásztorfaragvány, rajta 1874-es évszámmal és "ÉLJEN BERTA JÁNOS" felirattal és "BÁ" monogrammal. Az ajándékba készült darabokra készítőik gyakorta írták rá a készítés évét és saját vagy a megajándékozott fél nevét, vagy annak kezdőbetűit, így is személyessé téve a tárgyat.
Kostök, színes bőr és posztó aplikáció, drót. Készítője ismeretlen szűcs. A dohánytermesztés csaknem hússzor annyi munkát igényel, mint a gabonatermesztés, a befektetett munka nagyobb része lett adó formájában a földesúré, így a termesztése nem állt érdekében a jobbágyoknak, csak olyan területeken, melyek kedvezőbb bérleti, adózási formákat kínáltak. Ahol sikeresen művelték a dohánytermesztést, ott a feudális kötöttségekben élő jobbágyoktól eltérő, új paraszttípusok alakultak ki. szűcs
Lőpor tartó. Szaruból, két félrészből összeszegecselve. Ovális alakú. Felső nyílása felé keskenyedő és rézgyűrűvel lezárva. Két szélen füllel és zöld sodort tartózsinórral.
[Rekord frissítve: ]