Makranczi Istvánné buzsáki asszony által készített párnahuzat, vézás hímzéssel. Makranczi Istvánné 1937-ben született Marcaliban, 2021-ben 3 db vézás párnahuzatot ajándékozott a múzeumnak. Ezekről azt meséli, hogy Kaposváron és Budapesten is voltak kiállításon. Kaposváron 2004 áprilisában a Somogy Megyei Népművészeti kiállításon szerepeltek munkái. Budapesten a Néprajzi Múzeumban rendezett 2010. október 29-én nyílt „Élő Népművészet” XV. Országos Népművészeti Kiállításon Bronz Oklevelet kapott munkáiért.
Ezen a párnán M betűs minta van kivarrva, ez egy „megszokott M-es forma”, jellegzetes buzsáki minta. Ezt a párnahuzatot fordítva, W alakban tették ki annak idején a kiállításba, úgyhogy erre különösen felhívja a figyelmünket, ha kiállítjuk, így tegyük.
A párnahuzatokat nagyon régen, 30-40 éve készítette. Az egyik párnahuzaton „zsinórvarrás”, más néven „zsinórlánc” látható. Elmondása szerint ezt a fajta díszítést vézás kivarrásban már régóta nem használják, tehát ez egy nagyon régi darab. Mindegyik párna saját tervezésű, de mintasablonokat használt a tervezéshez, mivel „minden „virágnak, hajónak, katykaringónak” egyforma nagyságúnak kellett lennie”.
Nem varrt eladásra, mindig saját magának készítette a tárgyakat, minden tárgyat használatra, kedvtelésből készített.
A hímzés alapjait, a pontosságot, méreteket, arányokat az iskolában tanulta, és ehhez a hobbihoz is ezekre az ismeretekre van szükség. Műszaki rajzokat mutat. 1952-53-as tanévben rajzolta. „Ezeknek pontosnak kell lenni, ez az alap a hímzésmintáknál is. Ott is pontosan kell dolgozni.”
Később úgy gondolta, „ha már kézimunka van, miért ne legyen tányér is”, és egyéb díszített lakásdísz, lámpabúra, bútor, óra. Ezeket is ő festette, használja a mai napig. Tele van a lakás mindenféle piros-fekete mintával készült tárggyal. Azt mondja, régen ezekre a tárgyakra nagyobb igény volt, sokan készítettek lakásukba ilyesmit.Ezekről az RRM_NA_2955-ös adattári tétel alatt közlünk fotókat a gyűjtés részletes feljegyzésével együtt.
hu
