A földműves és a halál. Vita és vigasztaló beszéd a halálról az 1400-as évből.
Egyéb címváltozat: Der Ackermann aus Böhmen
Sorozat: Insel-Bücherei nr. 198
Német nyelvű
Prózai alkotás, amelyet 1401 körül írt Johannes von Saaz (Johannes von Tepl).
Nyelvének és szókincsének magas színvonala miatt figyelemre méltó, és a késő középkori német irodalom egyik legfontosabb alkotásaként tartják. A művet a korai humanizmus előfutárának tekintették a német irodalomban
Ez egy lendületes párbeszéd a szántóvető, akinek felesége, Margaretha nemrég halt meg, és a Halál között . A könyv központi témái az életről , az emberiségről és az erkölcsről alkotott ellentétes nézeteik. A mű a házasságnak mint szerelmi közösségnek a felfogását is képviseli, amely akkor még nem volt általánosan elfogadott.
A mű 34 rövid fejezetből áll. A szántóvető páratlan számú fejezetekben azzal vádolja a Halált, hogy elrabolta szeretett fiatal feleségét. A páros fejezetekben a Halál válaszol, logikát és cinizmust állítva szembe a szántóember érzelmeivel. A 33. fejezetben Isten megjelenik, és elbírálja a vitát: emlékezteti a szántót, hogy Istennek köszönheti életét, és emlékezteti a Halált, hogy Istennek köszönheti erejét. "Tehát panaszos, tiéd a megtiszteltetés! És a Halálé, a tiéd a győzelem! Minden ember köteles életét a Halálnak adni, testét a földnek, lelkét Nekünk." A 34. fejezet a szántóvető lírai imája felesége lelkéért.
Felmerül az is, hogy a mű pusztán udvarias stílusgyakorlat, vagy a szerző személyes élményeinek feldolgozását reprezentálja. Az előbbit egy levél támasztja alá, amelyet Johannes von Tepl latinul írt egy barátjának a mű kísérőjeként; ebben kizárólag a mű stilisztikai érdemeit hangsúlyozza. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a szerző első felesége 1400-ban meghalt, a főhős eke tollként van leírva (azaz író), valamint hogy az utolsó fejezet imavarázslatának kezdőbetűi JOHANNES.
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Der_Ackermann_aus_B%C3%B6hmen)
