A kifogott halat élve tették a vízbe elrejtett haltartóba (bárkába), így frissen őrizte a zsákmányt. Ebben a darbaban főként apró csalétekhalat tartottak. A vesszőfonás technikáját a magyarság már valószínűleg a honfoglalás előtt ismerte. A paraszti társadalom bizonyos rétegeinek gyakorta kiegészítő foglalkozása volt. A halászok általában maguk készítették eszközeiket, a varsák fonása nagyobb szakértelmet és ügyességet kívánt.