A 2 hazánkban el?forduló csodabogyó-faj közül ez a nagyobb, bokorszer?, ugyanakkor levelei jóval kisebbek, hegyes, szúrós csúcsúak. Nevüket azért kapták, mert örökzöldek, és felt?n?, piros bogyóterméseik ?szre érnek meg, de a tél folyamán is a növényen maradnak. Érdekességük még, hogy a leveleiknek látszó részeik valójában átalakult, elvékonyodott és kiszélesedett szárak, úgynevezett fillokládiumok. Apró, jelentéktelen virágaik is ezek közepén nyílnak. Mindkét fajra igaz, hogy szubmediterrán, melegkedvel? növények, és elterjedésük súlypontja hazánkban a Dél-Dunántúlra esik. ....Összességében a szúrós csodabogyó gyakoribb, mint rokona, a lónyelv? csodabogyó. Üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, esetenként szárazabb cseresekben fordul el?, többfelé (különösen a Zselicben és a Mecsekben) tömegesen jelenik meg. Északi elterjedésének határa a Keszthelyi-hegységben és a Balaton-felvidéken van...Korábban, a Dél-Dunántúl falvaiban tömegesen gy?jtötték és koszorúként és egyéb díszítésként árulták ruszkusz néven (latin neve után) a városi piacokon...Ma védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.