![Rippl-Rónai Múzeum [CC BY-NC-ND]](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/121/710672-rrm_tt_df_2076/zselici_loeszmelyut_3/zselici-loeszmelyut-3-710672.jpg)
A Zselic lösztakaróval fedett területén el?deink általában a völgyekben vagy a dombok aljánál települtek le, itt alakultak ki a ma is létez? települések. A legtöbbhöz tartozott legel? és sz?l?hegy, amelyeket viszont gyakran a domboldalakon és dombtet?kön alakítottak ki. A faluból szinte nap, mint nap jártak ki tehát ezekre a dombokra a lakosok, a gyakran használt utak lassanként bevágódtak a lösszel fedett, meredek domboldalba. Így alakultak ki, több évszázad alatt a Zselicre (és más dunántúli dombvidékre is) jellemz? löszmélyutak, amelyekben a függ?leges löszfalak magassága akár a 10-15 métert is elérheti. Sajátos népi elnevezésük a horhók vagy horhósok. Természeti értékek szempontjából is jelent?sek, mert egyébként sziklaszirtekre jellemz? páfrányfajok, rengeteg hártyásszárnyú és egyéb gerinctelen, és kisebb-nagyobb gerincesek - például gyurgyalagok - is felhasználják az elhagyatottabb löszmélyutakat.