A kobaktök kulacsként funkcionált, ezért a zarándokok és a vándorok legjellegzetesebb szimbóluma, gyakori a Szent Rókus, Szent Jakab, Szent Ignác ábrázolásokon. Mindenhol megterem, ahol a csírázáshoz szükséges 12-15 Celsius fok meleg biztosított. A dunántúli pásztorok el?szeretettel díszítették a kobakot és a hébért. A jófajta vet?mag kézr?l kézre járt, egymás között cserélgették. A tököt a ganédomb közelébe vetették, termését tavaszig szárították, majd pirosas színét a füstölést?l kapta. Ezután tetején lyukat vágtak és vessz?t pörgettek benne, hogy az összeszáradt belsejét kiszedjék. .