A boglárkafélék családjába tartozó, alacsony termet?, 10-15 cm magas ével? növény. Szinte világító, ragyogóan élénksárga virágait tavasszal (február végét?l májusig) hozza. Levelei szív vagy vese alakúak, igen fényesek, b?rszer?ek. ..Domb- és hegyvidéki üde erd?kben, ligetekben, nedves réteken országszerte gyakori faj. Különösen kedveli a nitrogénben gazdag, nedves erdei talajokat, így üde gyertyános-tölgyesekt?l kezdve akácerd?kön keresztül akár kastélykertek és városi parkok elhanyagoltabb részeiig rengeteg különféle él?helyen megél. ..Neve arra utal, hogy virágából, valamint még virágzás EL?TT szedett leveléb?l korábban számtalan különféle ételt készítettek. Gyakorlatilag ínségeledel volt, hiszen önmagában salátaként is fogyasztható, de levest, spenóthoz hasonlóan f?zeléket, de még süteményt is készítettek bel?le. Az egyik legkorábbi, 16. századi magyarországi herbáriumban is szerepel, mint gyógyászati és étkezési célból felhasználható vadnövény. Egyéb jótékony hatású anyagok mellett, kiemelked?en sok C-vitamint tartalmaz. Ennek köszönhet?en gyógynövényként is alkalmazták: frissen préselt leveleit az évszázadok során legtöbbször skorbutra, valamint a legkülönfélébb b?rpanaszok küls?dleges kezelésére alkalmazták. Nem árt azért az óvatosság, ugyanis a virágzáskor, és ez után szedett leveleinek hatóanyagtartalma jóval magasabb koncentrációjú, és inkább az ellenkez?jét érhetjük el vele: kiütéseket, hegeket okozhat. Középkori feljegyzések szerint a koldusok gyakran szándékosan sebesítették meg, hólyagosították fel az arcukat a növény nedvével, így remélve még több alamizsnát. ..Népies nevei egyrészt élénk szín? virágaira (aranyka, aranysaláta, aranyf?), másrészt fogyasztható részeire és azok jótékony hatásaira (Isten búzája, portasaláta, szentgyörgysaláta, trencsénimanna, golyvarontóf?) utalnak. Számos irodalmi alkotásban a tavaszi megújulást, a tavaszi hangulatot szimbolizálandó jelenik meg a növény.