RRM_NT_Kobakok és hébérek

Íme egy középkori példakép…

Ma reggel készítettem ezt a felvételt Kaposváron, az Arany János téren áll a város legrégebbi szobra: 1766-ban Szent Rókusnak állítottak emléket.

Miért pont ő és miért pont most?

Mert a járványok idején hozzá fohászkodtak a kétségbeesett emberek és mert a maga korában titokzatos és izgalmas élettörténettel bíró hős volt.

A 16-18. században Dél-Franciaországban és Észak Spanyolországban akkora tiszteletnek örvendett, hogy sok ház homlokzatára abban bízva vésték fel k a V S R (Viva Saint Roche – azaz Éljen Szent Rókus!) betűket, hogy az megóvja a ház lakóit a pestistől.

No de lássuk, mit tudunk róla és mit tanulhatunk tőle!

A szent életéről viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre, a születési ideje is bizonytalan, 1340-1350 között születhetett egy jómódú dél-franciaországi családban, Montpellier-ben. A legenda szerint már érkezése is csodaszámba ment, mivel addig gyermektelen szülei idősek voltak és rég feladták a gyermekáldás reményét. Édesanyja mélyen vallásos volt, a kisgyermek mellén lévő, piros kereszt alakú foltot isteni jelnek vélte.

Rókus 12 éves volt, amikor apja meghalt, aki nem csak vagyonát hagyta rá, hanem arra kérte halálos ágyán, hogy sohase feledkezzen meg a szegényekről. Felcseperedvén örökségét arra fordította, hogy az elhagyatottakat és a betegeket segítse. A 14-16. században dúló pestisjárványok a becslések szerint Európa lakosságának 30-60%-át elpusztították. A „fekete halál”-ként vagy „dögvész”-ként is emlegetett betegség okozója a Yersinia pestis nevű baktérium, amely patkánybolháról vagy cseppfertőzéssel kerülhet át az emberre. Rókus hősies bátorságról tett tanúságot, mikor Itáliába zarándokolt, hogy ott gyógyítsa a betegeket. Olyan városokban dolgozott, ahonnan mások menekültek, az utcákat holttestek borították.

A pestist ő is elkapta Piacenza városában, de hogy ne fertőzzön meg másokat, kivonult a város melletti erdőbe. A Szent Rókus ábrázolásokon gyakorta feltűnik alakja mellett egy kutya. A legenda szerint élt a környéken egy gazdag ember, aki legkedvesebb kutyájának még azt is megengedte, hogy elvegye a kenyeret az asztalról. Egy idő után feltűnt neki, hogy a kutya rendszeresen elviszi az élelmet és követni kezdte. Így ismerkedett meg Gotthárd Szent Rókussal, akinek a tanítványa lett később.

A szent megpróbáltatásai nem értek véget a pestissel. A legenda úgy folytatódik, hogy miután felgyógyult Rókus, visszatért Vogherába. Ott azonban idegennek hitték és kémkedés gyanújával börtönbe vetették, majd öt évvel később rabként halt meg. A város vezetője, aki rokona volt, csak halála után ismerte fel a mellkasán lévő kereszt alakú foltról.

Alakja talán feledésbe merült volna, azonban 1414-ben, amikor Konstanzban ismét kitört a pestis, egy szerzetes ajánlására az ő képmását hordozták végig az utcákon, majd ezt követően a járvány hamarosan véget ért. Ettől fogva a 16-18. században az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szentté vált.

Számos kórház, templom és kápolna viseli nevét. A szent kultuszának terjesztésében a ferences szerzeteseknek fontos szerepe volt. 1738-tól a szerbiai Szabadkán Rókus napja fogadalmi ünnep. A közösség tagjai közül néhányan, főleg az idősebb bunyevác asszonyok böjttel emlékeznek a pestistől való megszabadulásra és Szent Rókusra. Ezen a napon dinnyét és főtt kukoricát esznek és megtartják a „kőműves-misét”, emlékezve arra, hogy a Rókusnak emelt fogadalmi kápolna építésében az egész megmenekült lakosság részt vett.

Ha jól szemügyre vesszük a szobrát, az is látható, hogy egy kobaktök van az oldalára erősítve. Ha kíváncsiak vagytok a múzeum gyűjteményében milyen darabok vannak, nézzétek meg a tárgycsoportban lévő darabokat.

2020.03.18. Szerző: Pisztora Zsófia néprajzos muzeológus

[ 40 Tárgy ]