Somogyi kincsestár néprajzi látványraktár állandó kiállítás
Néprajzi Látványraktár
Somogy talán egyik leghíresebb fafaragója idősebb Kapoli Antal (1867-1957). A többgenerációs juhászcsaládból származó művész eredeti foglalkozása pásztor volt. A 20. század elejétől fogva mezőgazdasági termelés és állattartás átalakulásával a tehetségesebb pásztorok a faragásból egészítették ki keresetüket, majd később főállású népművésszé váltak. Id. Kapoli 1954-ben Népművészet Mestere címet, majd 1955-ben Kossuth-díjat kapott munkásságáért.
A fából faragott, füllel ellátott poharakat rajzok és festmények tanúsága szerint nem csak pásztorok, hanem az utazók is használták. A hosszabb nyéllel, egy darabból faragott változatot ivókanálnak nevezzük, az öblösebb, rövidebb, gyakran kerekebb fogóval készített az ivóedény. Ez utóbbi csőrös típusa főként a Dráván túli területekről, délszláv közvetítéssel kerülhetett a Dunántúlra. A különböző nemzetiségű szilaj pásztorok Szlavónia és a Dráva erdeiben együtt legeltették állataikat. Az országhatárokon átívelő vándorlási útvonalaik hozzájárultak ahhoz, hogy kulturális elemeket is átvegyenek egymástól. A rác és horvát disznókereskedők még a 20. század első évtizedeiben is eljártak a Dél-Dunántúlra állatokat felvásárolni. A rác parasztoktól lopott disznókat a betyárok a Balatonig hajtották, ott adtak túl rajtuk, míg a „helyben” szerzett jószágot a Dráván túli horvátoknak adták el.
Ifjabb Kapoli Antal (1893-1971) követte édesapját mind a juhász mesterségben, mind a fafaragásban. Stílusuk nagyon hasonló, de jellemzően Ifj. Kapoli magasabb, nyúlánkabb alakokat formázott, amilyen ő maga is volt. Édesapja alacsony, vékony ember, faragásain az emberalakok is kisebbek. Érdekes összehasonlítani az apa (RRM_NT_4974) és fia által készítet széktámlákat.
[Rekord frissítve: ]