Fából faragott, oldalán éstetején zöld és vörös spanyolozással, teteje a középső elem elhúzásával nyitható, hosszabbik fedele fagomb körül fordul el.
Borotválkozni serdülőkorban kezdtek a legények, általában hetente egyszer, vasárnap reggel. Ha más egyéb nem akadt, pamacsnak tehénfarokból készült ecsetet használtak, a borotvát pedig a kilincsre akasztott nadrágszíjon vagy fenőszíjon élezték. A zsilettpenge csak az 1930-as évektől kezdett terjedni. Az arcon ejtett apró vágásokat timsóval kenték be, vagy ecetes vízzel öblítették le. A polgárosultabb paraszti rétegek körében a huszadik század harmincas éveitől fogva egyre elterjedtebbé vált a hetenként kétszeri borotválkozás, melyben nagy szerepe lehetett a katonáskodás során elsajátított tisztálkodási követelményeknek. Ezt a borotvatartót 1877-ben készíthette egy faragópásztor. Egy Gál katalin nevű általános iskolai tanuló ajándékozta a múzeumnak, aki tolltartóként használta az 1960-as években Somogyudvarhelyen.
