Az elbai kézfogás szimbólummá lett, a győztes háborús koalíció egymás iránti tiszteletének és bajtársiasságának szimbóluma. Amerikában is és a Szovjetunióban is jó jelnek tekintették, hogy a ...
katonák így kijöttek egymással. Az elbai találkozás természetesen azt is jelentette, hogy hamarosan vége a háborúnak. Erre sok jel utalt. Jim Kane így emlékszik vissza:
Úgy számoltuk, hogy lassan a háború legvégéhez érünk, mert nem igazán találkoztunk már igazi ellenállással. A német nép, a német katonák mind megadták magukat, tömegesen és feltétel nélkül, szándékosan elénk jöttek, sőt, kapkodva hozzánk siettek, hogy megadhassák magukat.
Egy másik visszaemlékező, Albert Aronson is kiemelte, hogy a találkozás már a hazatérés lehetőségét is jelentette.
Úgy okoskodtunk, ezek oroszok – de az biztos, hogy nem németek. […] Örültünk, hogy látjuk őket, találkoztunk velük, mert ez azt is jelentette, hogy a háború vége mindjárt itt van, és hogy két csapat találkozott, hát Németországnak vége. Szóval nagy öröm volt, de volt nagy kíváncsiság is: ha találkozik az ember valami különössel, valamivel, amivel korábban még nem, meglehetősen kíváncsi rá, hogy milyen is az. Sajnos nagyon nehezen kommunikáltunk, mivel alig, illetve szinte senki nem beszélt angolul, közülünk meg senki sem oroszul, kivéve az orvosunkat. De ahogy lenni szokott, az ember elkezd mutogatni, ők nézegetik a puskákat, kipróbáljuk egymás fegyvereit, megnézegetjük egymás dzsipjeit. Érdekes nyitás volt, hogy azt magyarázták, hogy az ő dzsipjeik jobbak, mint a mieink. Megnéztük a dzsipjüket, és azt láttuk, hogy ez pont ugyanolyan, mint a miénk, csak annyi a különbség, hogy az övéken a feliratok oroszul vannak. Ez persze a kölcsönbérleti (lend-lease) program része volt, de ezt ők nem tudták. Ők úgy érezték, ez orosz dzsip, és nagyon büszkék voltak rá.
- Szélesség51.558082580566
- Hosszúság13.011700630188
