Az egyszikűek közé, azon belül a spárgafélék családjába tartozó sármák – másik elterjedt nevükön madártejek – mindegyike hagymás, évelő növény. A madártej elnevezést opálosan fehér virágaik után kapták, bár német nyelvterületeken csillagtejnek nevezik őket, ami a szín mellett a virágok alakjára is utal. Magyarországon összesen 7 őshonos (plusz egy állandósult hibrid, és egy másik kivaduló, adventív) fajuk fordul elő, amelyek között van kifejezetten ritka és védett, de sokfelé előforduló, gyakori faj is. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikük mérgező: a szívműködésre ható glikozidokat tartalmaz nedvük és különösen hagymájuk. Meleg- és tápanyagkedvelő, általában különféle gyepekben előforduló növények. Tavasz végétől nyár közepéig bontják legtöbbször fehéres, krémszínű virágaikat.
Messze a leggyakoribb, és valószínűleg legtöbbek által ismert fajuk az ernyős madártej. Népies neve nálunk még a kígyóvirág, amely a virágok hosszú kocsányának gyakran görbült alakjára utalhat. Az ország egész területén előfordul, száraz gyepekben, erdőszéleken, még bolygatott helyeken (városi parkokban, mezsgyékben) is nagyon gyakori. Bár elég alacsony, de nagyon szép, dekoratív virágzatú növény. Jól meg lehet figyelni, hogy az összes virága becsukódik a nap végére. Ehhez a fajhoz nagyon hasonló, csak a virágzat alakja és a föld alatti hagymák felépítése alapján megkülönböztethető fajok a pusztai sárma, és a védett csilláros sárma. Mindkettő jellemzően sztyepréteken és félszáraz gyepekben fordul elő. Előbbi az szórványosan ország egész területén, utóbbi jobbára csak a Dunántúl bizonyos tájegységeiben található meg. Virágainak kinézete alapján szintén nagyon hasonló faj a nagyrészt csak a középhegységek sztyeprétjeiről ismert üstökös sárma. Levelei alapján azonban könnyen megkülönböztethető, ugyanis a korábbi 3 faj levelei közepén fehér sáv fut végig, az üstökös sármának azonban az egész zöld színű.
hu
