Hatalmas termetű, akár 2-2,5 méteresre is megnövő, erőteljes, vastag szárú faj. Különösebben sem élőhelytípusokban, sem talajtípusokban nem válogatós, sokfelé megélő növény, akár a teljes árnyékolást, és a nyílt erdőszéli, vízparti helyeket is kolonizálja. Észak-Amerikában kiírthatatlan invazív növényfaj, hazánkban őshonos, de nem jellemző az agresszív terjedése sem. Leginkább üde erdőszéleken, magaskórósokban, de kaszálókon, ligeterdőkben is sokfelé előfordul. Általában gyakori faj.
Közeli rokona a réti angyalgyökér fokozottan védett, a kipusztulás szélén álló faj. Hazánkban csak a Tiszántúl magaskórós mocsárrétjein fordul elő.
Egészen a 20. századig zöldségként hasznosították. A könnyen eltartható növény segít megelőzni a skorbutot. Szárát frissen fogyasztották, leveleit megpárolva tartósították, s később tejjel főzve ízletes ételt készítettek belőle. Ínséges időkben az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt. A növényt szövetfestésre is alkalmazták.
Gyökerét a hagyományos osztrák gyógyászatban felhasználták belsőleg tea- vagy tinktúraként az emésztőrendszer, a légzőrendszer, valamint az idegrendszer egyes betegségeinek kezelésében, továbbá a láz csillapításában, valamint fertőzések és az influenza gyógyításában
en
