Nagyjából egy méteresre megnövő, nyár közepétől őszig virágzó, veszélyes, invazív gyomnövény.
Őshazája valószínűleg Kína. Ott és Tibetben rost- és gyógynövényként is termesztették így került a Balkán-félszigetre, innen terjedt el Délkelet-, Közép- és Nyugat-Európába. A Balkánról Észak-Afrikán, majd Anglián keresztül jutott el a faj Észak-Amerikába és Ausztráliába is. Bár rostja erős és rugalmas, a XVIII. század közepére a jelentősebb rostnövények a köztermesztésből kiszorították, ám eddigre veszélyes gyomnövénnyé vált. Hazájában és azon kívül is gyümölcsösökben, szőlőben, szántóföldön, kertekben, utak szélén és egyéb bolygatott helyeken, ártereken fordul elő.
A hazánkba valószínűleg dísznövényként bekerült növényfaj a Bükktől észak-keletre, a Zempléni-hegységben és Zalában vadult ki először. A Közép-Duna vidékén és a Tisza-mentén az 1920-as évekig csak szórványos előfordulású faj az 1960-as évekre megjelent Belső-Somogyban, a Mecsekalján, Budapest, Kalocsa és Baja környékén, valamint a Dráva-síkon és a Kisalföldön is.
A sárga selyemmályva valamennyi megyénkben előfordul, jelenleg leginkább a tiszai Alföldön, az Északi-középhegység előterében, a Zempléni-hegységben, a Dél- és Nyugat-Dunántúlon a legelterjedtebb. Sok helyen a gyomirtási technológia megválasztásában is meghatározó szerepet játszik. Legnagyobb borítással Tolna, Békés és Somogy megyében fordul elő.
Természetközeli élőhelyek közül ártéri magaskórósokban, zavart gyepekben fordul elő. Hazánkban szántóföldi gyomnövényként van nagyobb jelentősége.
hu
