A mákfélék családjába tartozó, könnyen felismerhető lágyszárú, évelő növényfajunk. Bár ókori szerzők szerint a görög eredetű latin neve azért jelent fecskét, mert a madarak a növény narancssárga nedvét felcsippentve, fiókáik szemére kenték, hogy hamarabb kinyíljon, sokkal inkább valószínű, hogy egyszerűen azért hívják fecskefűnek, mert a fecskék visszaérkezése idején kezd virágozni. A latin majus fajneve szintén virágba borulásának kezdetére utal, egyébként pedig folyamatosan virágzik egészen októberig. Élénksárga virágai 4-6 tagú kis ernyőkben nyílnak a 80-100 cm magasra is megnövő növények felső részén. Egy-egy virág kifejezetten rövid ideig nyílik, és nagyon hamar lehullajtja szirmait, hogy kialakuljanak a helyén a becőszerű toktermései.
A vérehulló fecskefű nagyon gyakori növényünk. Az egész országban előfordul, legkedveltebb élőhelyein – üde gyomtársulásokban, tápanyagban gazdag erdőszegélyekben, akácosokban, bolygatott ligeterdőkben – gyakran tömegesen jelenik meg, de gyakori városi parkok, kastélyparkok, útszélek elhanyagoltabb részein is.
Sérülés esetén a növény minden része mérgező, narancssárga tejnedvet fakaszt. Ezt a nedvet már az ókor óta felhasználják különböző, elsősorban külső bőrbetegségek, szemölcsök, bőrkeményedések borogatására és gyógyítására, de sosem nyílt sebre alkalmazva. A tejnedv ugyanis erősen mérgező, ezért óvatosan, a megfelelő hígítási arányok betartásával szabad csak gyógyteát készíteni belőle. Megfelelő belsőleges alkalmazása esetén máj-, hörgő- és bélrendszer-nyugtató hatású, erősíti az immunrendszert és méregtelenít is. A modern gyógynövénytan azonban már csak külső alkalmazását javasolja, ugyanis gyógyteájának hatásait más, veszélytelen gyógynövényekkel is könnyen elérhetjük. Sárga tejnedve 30-féle alkaloidot tartalmaz, többek között, a mákfélékre jellemző narkotikumokat is.
en
