Kiszáradó láprét a Tapolcai-medencében, háttérben a Keszthelyi-hegység keleti letörésével.
A Tapolcai-medence - a déli berkekhez és a Kis-Balaton körzetéhez hasonlóan - a Balaton egykori ártere, öntésterülete volt. A part beépítéséhez le kellett csapolni a területet, így a vízállásos rétek, nádasok vízi világa szárazra került, többségében mesterséges csatornák lettek kiépítve, amin keresztül jutnak a terület vízfolyásai és az ide hulló csapadék a Balatonba. A Tapolcai-medencének csak egy kis része számít már csak természetközeli állapotúnak, de még ezek is kimagaslóan értékes, vízigényes növényvilágot tartanak fenn. Ennek a területnek egy szegletében él a Balaton-felvidéki Nemzeti Park korábbi címernövénye, a fokozottan védett lisztes kankalin két megmaradt állományának az egyike.
hu
