Medvehagyma-borította bükkös a Zselicben
Közép-Európa középhegységekre jellemző őshonos, állományalkotó fafaja a bükk. Magyarországon átlagosan 600 méteres magasság felett jelenik meg, de azonálisan ennél alacsonyabban, a dombvidékek északi, hűvösebb részein is állományalkotó, sőt néhány területen még síkvidéken is jelen van. Ezen utóbbiakat hidegkori maradványállományoknak tartják, ezért különleges értékeink.
Fája erdőgazdasági szempontból is kiemelten értékes. Mivel, hogy hegyvidéki, csapadékkedvelő faj, a felmelegedés és a kevesebb csapadék az ökológiai tűrőképességük határán álló állományokra jelentős negatív hatást gyakorol. Emiatt a dombvidékeink - különösen a Dél-dunántúli bükkösök - végveszélyben vannak. A korábbi évszázadokhoz képest jelentősen kevesebb csapadék miatt nem csak egyszerűen elszáradnak, sokszor a legyengült fák elveszítik szilárdságukat és a (szintén egyre gyakoribb és erősebb) szélviharok miatt félbetörnek.
A bükk, azon túl, hogy az egyik legszebb és legértékesebb európai őshonos erdőtípus állományalkotója, számos gerinctelen állatfaj egyedüli tápnövénye is, mindemellett jó néhány gerinces faj is van, amely kifejezetten a bükkös erdőkhöz kötődik.
hu
