Vadkörtefa, vésett virágos díszű, kutyabőrből fonott ostorrész. Ezt az ostort egy kanász készítette, de egy cipészmester őrizte meg, aki apjától kapta. Később egy kaposvári általános iskolás gyermek, Kovács István kapta meg. Sokan nem is gondolnák, hogy az állatok tereléséhez használt talán legismertebb eszköz elsősorban nem a fizikai kontaktus miatt hatékony, hanem durranó hangja az, ami megriasztja az állatot. Nem más ez, mint hangrobbanás, ugyanis ha egy körülbelül 30-40 cm hosszú fa nyélre egy karikán forgó 2-3 méteres bőrfonatot erősítünk, ez egy gyors mozdulattal felgyorsítható 340 m/s, azaz több mint 1200 km/óra sebességűre. Mikor átlépi a hangsebességet, akkor halljuk a durranást. Kanászostort borjú vagy kutya bőréből fontak. A népmesék kurta farkú malaca nem a képzelet szüleménye. A disznókat csattogó ostorral hajtották. Előfordult néha, hogy a fiatalabb, gyengébb malacoknak leszakadt a farka egy-egy véletlen ostorcsapástól, ezeket nevezték kurtának. Készítője ismeretlen kanászember Lengyeltóti környékén.
en
